DSM-5 alternatív modell

The Alternative DSM-5 Model for Personality Disorders
Robert F. Krueger. Medscape. Jun 20, 2014.

Krueger cikkében a DSM-5 szerinti, személyiségzavarok diagnózisakor használható, új megközelítésmódnak, vagyis a dimenzionális modellnek az előnyei olvashatók a már korábbról ismert kategorikus modellel szemben, a cikk ezt a személyiségzavarok komorbiditása és heterogenitása kapcsán mutatja be.

A személyiségzavarok diagnosztikája általában

A személyiségzavar egy gyakori pszichiátriai betegség, mely nemcsak a személyre és annak családjára, de az egész társadalomra is terhet ró, ennek ellenére sajnos sok esetben félreértelmezik és/vagy félrediagnosztizálják. Ennek fő oka, hogy a DSM-IV-ben leírt modell komoly elméleti és tapasztalati hiányossággal bír, ami megnehezíti, ha nem ellehetetleníti a klinikai használatát. Ennek eredményeképp a 2-es tengelyen gyakran látott diagnózis (dg) volt pl. a „halasztott” dg vagy a nem meghatározott személyiségzavar dg, ahelyett, hogy egy konkrét személyiségzavar dg-a vagy a klinikai képet leíró személyiségvonások szerepeltek volna ott. Ez valóban sajnálatos, mert a személyiségbeli diszfunkciók rámutatnak a pszichopatológiára általában, valamint a páciens személyiségének megértése alapvető a hatékony klinikai ellátáshoz.

Szerencsére a DSM-5 tartalmaz egy alternatív modellt, aminek célja, hogy orvosoljon legalább néhány DSM-IV-beli hiányosságot. Ebben az áttekintésben megnézzük a DSM-IV korlátait és ezzel párhuzamosan a DSM-5 újításait.

Komorbiditás

Említésre méltó probléma volt a DSM-IV-ben a komorbiditás vagyis az a tendencia, hogy a betegnél észlelt tünetek egyidejűleg megfelelhettek számos, különböző betegség kritériumainak, a DSM-IV alapján egy betegnek több személyiségzavar dg-a is lehetett, mely nehézségeket okozott a klinikai gyakorlatban. A DSM-5 egy olyan alternatívát kínál, mely a személyiségzavarok diagnosztikáját/osztályozását a személyiségvonások leírása alapján végzi, ez lehetővé teszi egy nem speciális személyiségzavar esetén a pontos, klinikailag fontos személyiségvonások alapján történő klasszifikációt. Pl. ha egy páciensnek vannak antiszociális, nárcisztikus, hisztrionikus és borderline vonásai, ahelyett, hogy kiadnánk 4 diagnózist, rögzíteni tudjuk a személyiségvonásokat, – pl. antagonisztikus, grandiózus, figyelemfelkeltő, érzelmi labilitás – így megkönnyítve a kezelést.

Heterogenitás

A DSM-IV alapötlete az volt, hogy homogén, egyedülálló személyiségzavar kategóriákat fogalmazzon meg, de sajnos az emberek személyisége és pszichopatológiai jellemzői általában nem illenek bele ebbe a  kategorikus modellbe. Pl. a DSM-IV borderline személyiségzavar kritériumainak megfelelő személyek csoportja is egy heterogén csoport, egy friss tanulmány meghatározott ezen belül 6 élesen elkülönülő alcsoportot, ezen alcsoportok lényegesen különböznek klinikai megjelenésükben, pl. antiszociális magatartás, önsértés, múltbéli szuicid kísérlet.

Ez a heterogenitás gyakori, ez azzal magyarázható, hogy pl. a DSM-IV szerinti borderline kritériumok közül bármely öt teljesül a kilencből, áll a diagnózis. Ez vezet ahhoz, hogy a sok megkülönböztethető páciens mind jogosult a borderline dg-ra.

A DSM-5 alternatív modell segít csökkenteni a heterogenitást, mivel a személyiségzavarok hátterében álló személyiségvonások jelölése a diagnosztikai eljárás része. Pl. borderline személyiségzavarban, amennyiben pszichotikus tünetek is észlelhetők, a DSM-5 lehetővé teszi, hogy jelöljük ezen kiugró klinikai tüneteket is, így specializáljuk a betegségeket.
DSM-5 klinikai felhasználhatósága

A komorbiditásból és heterogenitásból adódó említett nehézségek miatt nem meglepő, hogy a klinikusok nem találták hasznosnak a DSM-IV-ben olvasható kategorikus modellt. Valamint többen úgy gondolják, hogy a DSM-IV stigamtizálólag hat (pl. a dg-ok halmozása miatt), mely további vonakodást vált ki a klinikusokban a személyiségvonások pontos jellemzését illetően.
Ahhoz, hogy a páciensek kórlapjain igazán jelentőségteljes, hasznos személyiség leírás szerepeljen a DSM-IV nem tűnik megfelelőnek, ahhoz, hogy pontosabban meg tudjuk határozni a páciens személyiségét a DSM-5  új alternatív modellje kínál lehetőséget. Egy tanulmány 337 pszichiáter és pszichológus megkérdezését követően arra a következetésre jutott, hogy a DSM-5-t határozottan hasznosabbnak tartják a szakemberek. Ahogy a klinikusok jobban megismerik az új modellt, úgy nő a pontos vizsgálatok, diagnózisok száma, ezzel párhuzamosan az ellátás minősége.

Dr. Kiss Edina
Pécsi Tudományegyetem
Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika