Részeg ország

 

Az M1 január 3-i reggeli adásában Zacher Gábor toxikológus, a Honvédkórház Sürgősségi Betegellátó Centrumának vezetője az alkoholizmusról beszélt. Drámai adatokkal sokkolta a nézőket. Ma körülbelül nyolcszázezer alkoholista van Magyarországon, ám számuk egy-két éven belül egymillióra nőhet: „Olyan utánpótlás-nevelés van, hogy a Puskás Ferenc Akadémia ahhoz képest kutyafüle” – mondta a főorvos a tévében. Szerinte az alkoholizmus több mint lassú öngyilkosság: nálunk évente harmincezren halnak meg az alkohollal kapcsolatos betegségekben. Hozzátette: „Az alkohol az a kémiai anyag, amely legtöbbet ártott az emberiségnek, és ma is a legártalmasabb.” 

Zacher Gábor nyilatkozata gyorsan lecsengett a médiában. Tán nem véletlenül. A magyar társadalom ugyanis meglehetősen elfogadó az italozással kapcsolatban. A nagy ivászatokat a kultúra részének tekintjük. A magyar iszik örömében, iszik bánatában. Egy átlagos házibulin a társaság fele már az első órában lerészegedik.

– A magyarok toleranciaküszöbe az alkohol esetében nagyon magas – mondja Demetrovics Zsolt, az ELTE Pszichológiai Intézetének professzora, a Magyar Addiktológiai Társaság nemrég leköszönt elnöke.

Hozzáteszi: különböző szakmai szervezetek és egyes országok is meghatározták a még elfogadható, egészségkárosodást nem okozó alkoholmennyiséget. Ez általában felnőtt férfiaknál napi másfél deci vörösbor, a nőknél napi egy deci – feltéve, hogy hetente legalább két-három alkoholmentes napot is tartanak. A magyarok azonban ennek a sokszorosát isszák: az egy főre jutó italmennyiségben Európa élmezőnyébe tartozunk.

Persze a társadalom rendkívül képmutató is: miközben a piálás nemzeti virtus, nálunk sokan megvetik az alkoholistákat. Nem betegnek, hanem akaratgyengének tartják őket. Ez is oka annak, hogy az alkoholisták közül önként nagyon kevesen jelentkeznek kezelésekre. Esetleg titokban magánrendeléseket keresnek fel. Már akinek van rá pénze.

Az alkoholisták számáról így nincsenek is pontos adataink, de Molnár Károly, a Magyar Pszichiátriai Társaság (MPT) elnöke szerint Zacher Gábor prognózisánál rosszabb a helyzet:

– A mi becsléseink szerint az alkoholbetegek száma idehaza már régen meghaladta az egymilliót – állítja Molnár.

Ha ehhez még hozzávesszük a 2,5 millió „nagyivót” – akik nem függők ugyan, de rengeteget és rendszeresen isznak –, kiderül: az alkohol valójában minden magyar családot érintő probléma.
Zacher Gábor: A nők képtelenek az otthoni pszichoszociális gettóból kitörni

A WHO 2013-ban közzétette: Európában az alkoholizmus az egyik leggyakoribb halálok. Épp ezért az uniós tagállamokban gyakorlatilag mindenütt működnek országos programok az alkoholbetegségek megelőzésére és gyógyítására. Kivéve nálunk. Zacher Gábor a tévéinterjúban azt is kiemelte: „Magyarországnak nincs alkoholstratégiája, nincs a megelőzést szolgáló mentálhigiénés program.” A 168 Órának arról is beszélt Zacher: helyeselné, ha létrehoznák itthon a „szenvedélybetegségi államtitkárságot”, és a mindenkori politika komolyan venné az alkoholproblémát is.

Tavaly áprilisban úgy tűnt, végre lesz változás e téren. Az újságok is beszámoltak arról, hogy az Emmi egészségügyi államtitkársága és az Országos Addiktológiai Központ közösen megalkotta a nemzeti alkoholstratégiát. Azóta eltelt egy év, de a programról senki nem tud semmit. A szakma sem.

– Nem egyeztettek velünk, nem ismerjük a tartalmát. Igazából a létezéséről is csak a médiából tudunk – említi Demetrovics Zsolt, a Magyar Addiktológiai Társaság volt elnöke.

Lapunk e-mailben kérdezte az egészségügyi államtitkárságot: mikor lesz kész az alkoholstratégia? Azt felelték: „A korábban előkészített alkoholellenes koncepció egyeztetése, átdolgozása jelenleg is folyamatban van. A dokumentum véglegesítését, kormány elé terjesztését és elfogadását követően tudunk részletesebb tájékoztatást adni.”

Hogy milyen egyeztetést folytat a minisztérium, a Magyar Pszichiátriai Társaság sem tudja. Velük sem tárgyaltak.

– Mi minden fórumon felhívjuk a figyelmet az alkohol veszélyeire, ám javaslatainkra a minisztériumnál nem volt túl nagy fogadókészség – jegyzi meg Molnár Károly, az MPT elnöke.
Hiba lenne azonban kizárólag a Fidesz-kormányt vádolni a mulasztásokért. Az eddigi kormányok közös felelőtlensége a hazai alkoholfronton kialakult drámai helyzet. Több alkoholstratégia született az elmúlt 25 évben – papíron. Megvalósításukat, finanszírozásukat egyetlen kormányzat sem vállalta. Demetrovics Zsolt úgy véli: nem volt elegendő társadalmi nyomás, amely kikényszerítette volna a politikai cselekvést.

Pedig csak meg kellene nézni a tragikus nemzetközi adatokat: az alkohol okozta halálozásokban a világban vezető helyen állunk. Az alkoholfogyasztás következtében kialakuló rákos megbetegedésekben pedig abszolút világelsők, ami összefügg a hazai szegénységgel is.

– Az alkoholhoz köthető halálozások száma 70 százalékkal rosszabb nálunk, mint a nagyjából ugyanennyit ivó franciáknál. De ők legalább minőségi alkoholt isznak. Itthon sokan az olcsó kannás italokat veszik – magyarázza Zacher.

Demetrovics Zsolt szerint például a mediterrán országokban a borozás az étkezés része. Gyakran isznak, de kis mennyiségeket, ritka a lerészegedés és az alkoholmérgezés. Nálunk viszont – különösen a fiatalok körében – a legveszélyesebb italozási módszer, a „rohamivás” terjed. Egyszerre hatalmas mennyiséget isznak, öt-hat vagy annál több pohárral is. A sürgősségi osztályokon már nem ritka a tizenéves kamasz. És egyre több a nő.

– Amikor legutóbb ügyeltem, több nőbeteg igényelt detoxikálást, mint férfi – mondja Móré Csaba, a debreceni Kenézy Gyula Kórház és Rendelőintézet pszichiátriai osztályának főorvosa. Szerinte a nők társadalmi, kulturális szerepeinek megváltozása is összefügg a női alkoholfogyasztás növekedésével. Sok szerepben kell helytállniuk a munkahelyeken, közösségekben és otthon is, és ez fokozódó stresszel is jár. A pszichiáter hangsúlyozza: a női szervezet sok esetben biológiailag érzékenyebb az alkoholra, ezért az számukra még veszélyesebb.

Nálunk az ivást is többnyire nemi sztereotípiák alapján ítélik meg. Alapvetően férfivirtusnak tartják, és megvetik, romlottnak tekintik azt a nőt, aki iszik. Nem véletlen, hogy a „gyengébb nemre” inkább a zugivás jellemző, erősíti meg Zacher Gábor is:

– A nők „spájzivók”. Akkor veszik elő az üveget otthon, amikor senki nem látja. Gyakori, hogy a férjük is alkoholista, szerencsejátékos, terrorizálja a családot. A nők pedig képtelenek az otthoni pszichoszociális gettóból kitörni.

Az alkohol a legkönnyebben hozzáférhető tradicionális drog, amely a leggyorsabban „dob fel” és oldja a szorongást. Csakhogy ez kémiai csapda is. Móré Csaba szerint az alkohol mindig azt a lelkiállapotot erősíti meg, amelyben az italozó van. Ha levert és depressziós, átmeneti, rövid felhangolás után még rosszabb hangulatba kerülhet. Ezért még többet kell innia. És ez a „lelki spirál” egyre lejjebb húz. Ráadásul a magyarok nagyon sok töményt isznak „gyorsítónak”, „szíverősítőnek”, s bizonygatják: ez voltaképp gyógyszer.

– Sokféle legenda él nálunk a pálinka állítólagos gyógyító hatásairól. Ebből persze semmi nem igaz. A tömény a legkárosabb alkohol. A pálinka soha nem volt a magyar alkoholfogyasztási kultúra meghatározó része. Mi hagyományosan borivó nemzet vagyunk. A tömény szeszek fogyasztása a második világháború után terjedt el nálunk – állítja Demetrovics Zsolt.
 

 

Ehhez képest az Orbán-kormány egyik első rendelkezése a pálinkatörvény volt. Gyakorlatilag államilag ösztönzik a legártalmasabb alkohol fogyasztását. Az Országos Kémiai Biztonsági Intézet nemrég közzétette: az elmúlt években jelentősen megnőtt idehaza az alkohol- és kábítószer-mérgezések száma. Öt éve tizenhétezer esetről tettek bejelentést a kórházak, tavaly huszonnégyezernél is többről.

Nemzetközi kutatások bizonyítják, az alkohol káros hatásai – a betegségek gyakoribbá válása és az ebből adódó társadalmi, gazdasági károk – összességében súlyosabbak a heroinnál is. A kemény drogokat ugyanis csak egy szűk réteg fogyasztja – ellentétben az alkohollal.

A világon mindenütt a megelőzésre helyezik a hangsúlyt, hiszen ez a legeredményesebb és a legolcsóbb. Nálunk azonban rengeteg pénzt vontak el ettől a területtől is.

– 2010-ben még 52 milliárd forint jutott a különböző betegségek prevenciójára. 2012-ben már csak 35 milliárd – tudjuk meg Molnár Károlytól.

Az alkoholzavarok megelőzésében korábban fontos szerep jutott a civilszervezeteknek is, amelyek különféle állami pályázatokon juthattak forrásokhoz. Ám 2010 óta ezek a pályázatok lényegében megszűntek, a civilszervezetek jelentős része tönkrement. Az alkoholbetegek terápiájára az alulfinanszírozott, szakemberhiánnyal küzdő pszichiátriai ellátórendszer képtelen. A súlyos mérgezésekkel behozott betegek akut, életmentő, gyógyszeres kezelését elvégzik. Jó esetben a páciens még eltölthet egy-két hetet valamelyik addiktológiai osztályon, majd visszaküldik őt abba a közegbe, amely megbetegítette. Óriási a visszaesők száma.

Móré Csaba pszichiáter főorvos úgy fogalmaz: az alkoholfüggés a boldogságra törekvés patológiás megnyilvánulása.

Nemzetközi kutatások támasztják alá: Magyarország a világ egyik legboldogtalanabb országa. A társadalmi egyenlőtlenség, a közösségek és a családok széthullása, a bizalomhiány és az állandó ellenségeskedés alapozza meg össznépi rosszkedvünket. És amíg nem nézünk szembe ezekkel a tényekkel, addig százezrek fogják alkohollal oldani boldogtalanságukat, elinni a jövőjüket.
 

 

 

Forrás:

Sándor Zsuzsanna írása - http://www.168ora.hu/itthon/alkohol-szenvedelybetegek-zacher-gabor-halalozas-fugges-142022.html