10 éves a Minnesota Részleg

Idén ünnepeli működésének 10. évét az alkohol- és szerencsejáték-függő páciensek felépülését segítő Minnesota Részlegünk. Az Addiktológiai Osztály égisze alatt működő egységben a gyógyító munka a 12 lépéses felépülési programok szellemisége alapján zajlik. A részleg egy évtizedes tevékenységét Tremkó Mariann klinikai szakpszichológus, a részleg programvezetője értékelte.

- Mi adja a Minnesota különlegességét? Mitől speciális ez a terápiás program?
A Minnesota program nagymértékben különbözik az egyéb kezelési programoktól, főként mert a szenvedélybetegeket még ma is általában a pszichiátriai osztályokon kezelik és ez elsősorban gyógyszeres segítséget jelent az elvonáshoz. Az elvonókezelés pár hetes időtartamban, orvosi indikációval zajló méregtelenítés, a fizikai függőség megszüntetése a cél. Ideális esetben ezt követően a beteget továbbküldik a kezelés rehabilitációs fázisát ellátó intézményekbe. Ezek a szenvedélybeteg-segítő szolgálatok jórészt közösségi addiktológiai alapon, bejáró vagy bentlakó keretek között működnek, a programok időtartama 2-6 hónaptól egy évig terjedhet.
Részlegünk az OMIII Addiktológiai Osztályának részeként működő, bentlakást kívánó részleg. A többi Minnesota-rendszerű terápiához hasonlóan az anonim önsegítő csoportok (pl. Anonim Alkoholisták) szellemiségén és az ún.12 lépésen alapuló, absztinenciát célzó, komplex személyiségfejlesztő, visszaesést megelőző programot kínál. Sajátossága, hogy hangsúlyozza a családi rendszer szerepét, valamint a sajátélményű, tapasztalati szakértők fontosságát a felépülési programban.
- Mikor és hogyan indult a részlegen zajló munka?
2012 decemberétől 2013 márciusig tartottak az előkészületek a Minnesota program elindításához. Ekkor ismerkedtünk meg egymással mi, a stáb négy tagja, és kisvártatva állandó önkéntes segítőnk is csatlakozott hozzánk – azóta öten együtt alkotjuk a programot biztosító stábot. Nagy lehetőséget kaptunk az akkori főigazgatótól, Dr. Németh Attilától ahhoz, hogy 3 hónap alatt kidolgozhattuk a leendő programunkat, magyarországi minták, külföldi szakirodalom és a magunk előzetes szakmai tapasztalata alapján. Mindeközben megismerhettük egymás gondolkodásmódját, stílusát, erősségeit. Továbbá vállalkozó kedvét és fizikai terhelhetőségét is, mivel a magunk erejével kezdtük átalakítani és barátságossá tenni az igen lelakott állapotú kórházi részleget. A faliújságunkon a mai napig őrizzük az egyik első páciens festményét egy derűs nappal... az akkori turnusunk mindössze két fővel indult. Az első évben 32 páciens végezte el a programot, a későbbi években ez a szám 60-70 fő lett.
- Milyen mérföldköveket emelne ki a részleg történetéből?
Az elmúlt pár évben a jelenlegi helyünkről el- majd visszaköltözést is átéltünk. Tavaly ősszel végre beköltözhettünk felújított részlegünkbe - a „helyünkre kerültünk”, a szó átvitt értelmében is. Mérföldköveknek tekinthetjük azokat az életeseményeket is, amelyek tíz év alatt megtörténtek a stáb tagjaival: betegségek, szülőktől búcsúzás, gyermekek születése. Jóban-rosszban együtt voltunk, és talán erre vagyunk a legbüszkébbek: együtt maradtunk az olyan kihívást jelentő időszakokban, mint a COVID-járvány, az eközben zajló költözések, kórház-átszervezés, az alkalmazotti jogviszonybeli változások. Erősségünk a stáb!
- Az összeszokott csapat mellett mi támogatja a részleg stabil működését?
A látványosabb változások mellett kevésbé észrevehető a mindennapok aprómunkája. Ez a megbízhatóságra, kitartásra épülő munkavégzés kiszámítható stabilitást nyújt a páciensek mellett a stábtagok számára is. Ebbe a munkába számos önkéntes segítőnk kapcsolódik évről évre, idejét, energiáját, lelkesedését szánva a programnak. Az anonim közösségek „Ingyen kaptad, ingyen add!” elve rajtuk keresztül az önzetlen sorstársi segítség példáját mutatja.
- Hogyan értékelné programvezetőként a részlegen zajló munkát? Hogyan definiálják a sikert?
Gyakran fölmerülő kérdés, vajon mennyire hatékony a Minnesota program. A statisztika kevéssé igazítja el a kérdezőt, és az egyén szempontjából sem mond sokat, ha ő éppen nincs a sikeresen távozók között. Mit jelent amúgy a hatékonyság? A teljes szermentességet, szárazságot, a kiegyensúlyozott életvitelt, vagy talán még a boldog, szép pillanatokat is? Miközben a program célja az absztinencia, magunk az utóbbit is lehetségesnek tartjuk. Továbbá amennyit a páciens belefektet a programba, annyit tud belőle kivenni. „Táncoljunk, a zene majd megjön!” – mondja Zorba, a görög, azaz tegyük a dolgunkat, bízva az eredményben.
Fontosnak tartjuk a program átláthatóságát, azaz annak megmutatását a szakmában, hogy mit, miért, hogyan csinálunk – nincs „titok”. A lényegi programelemként megjelenő spiritualitás korszerű szemléletű orvosi, pszichológiai, tapasztalati szakértői tudással alapozódik meg. Megmutatjuk azt is, hogy a sajátélményű segítők nélkülözhetetlen jelenléte és hatása hogyan integrálódik a közösen végzett munkába.
- A hosszú ideje zajló gyógyító tevékenységen túl milyen eredményekre büszkék még?
2018-ban az Addiktológiai Osztály munkatársainak bevonásával elkészült, Medicina Könyvkiadónál megjelent könyvben (Petke Zs., Tremkó M. szerk.: Felépülés a függőségből: Szerencsejáték és szerhasználat) öt önálló tanulmánnyal szerepeltek Minnesotás kollégák. 2021-ben jelent meg ugyanitt Dr.Tóth András kollégánk és Marjai Kamilla Vízből katicát? Hozzátartozói jelenlét a függőségben című kötete. 2022-ben Az addiktológiai zavarok pszichoterápiája (szerk. Kiss Anna, Dr. Farkas Judit és Dr. Kapitány-Fövény Máté) című kötetben a Minnesota-modell egzisztenciális pszichoterápiás szemléletű ismertetését írtuk meg.
Ma már hagyományosnak mondhatjuk azokat a kétévenkénti konferenciákat, melyeken Minnesotás rendszerben dolgozó intézmények találkoznak egymással. Az első alkalmat a mi részlegünk szervezte 2017-ben. Az évek során sok egyéb szakmai konferencián vettünk részt előadásokkal, több kiadványunk megjelent kollégák és önkéntes segítők tollából; időnként pszichológushallgatókat, illetve rezidensorvosokat fogadtunk a részlegen.
- A jövőt illetően milyen tervei vannak a részlegnek?
A 10 éve megalapozott, azóta rendszeresen frissített, a külső környezethez és belső forrásainkhoz, tudásunkhoz alakított, rugalmasan változó programunk mára szinte önjáróan működik. Szerencsére azonban egyikünk sem gondolja, hogy „itt van már a Kánaán” és megnyugodhatunk. Fontosnak tartunk minden segítő szándékú, alakító javaslatot, de figyelünk a változtatás és a stabil működés megfelelő arányára, anonim szlogennel szólva: „Ami nincs eltörve, nem kell megragasztani!”. Arra, hogy kik vagyunk mi, ma már a korábbinál bátrabb és körvonalazottabb választ adunk: egy országos intézet addiktológiai osztályának Minnesota részlege, amely újult lendülettel tekint minden egyes új napra.

2023. augusztus 12.